JÁVORKA csaba

Vendégkönyv

Várom a véleményed, kritikád. Írd meg Nekem!

  • Vámosi Annamária (van@freemail.hu)
    2018-02-10 14:29:15
    Drága Csaba! Te már biztosan nem emlékszel rám. Valamikor régen, Ki sem merem mondani, csaknem 40 éve együtt népművelősködtünk. Akkor is tudtam, hogy rajzolsz, festesz, emlékszem, cipeltél magaddal tárlatról tárlatra, múzeumról, múzeumra, és este operaház....az a három napot, ott Budapesten felejthetetlenné tetted......Be kell vallanom, én csak most figyeltem fel arra, micsoda művésszé lettél.... Nem ismertem eddig a munkásságodat, s most csak ámulok bámulok. Ez fantasztikus, Zseniálisak ezek a képek. Gratulálok és nagyon büszke vagyok, hogy ismerhettelek. Sok sok sikert kívánok neked. Ha legközelebb Budapesten lesz kiállításod, a megnyitón ott leszek.....
  • Jánosa Zsolt
    2018-01-07 14:09:08
    Tisztelt Művész Úr!
    Örömmel jelentem, hogy immár egy második Jávorka-kép tulajdonosa is lettem. Gratulálok a festményeihez. Így az interneten keresztül is lélekemelő a látványuk. Ott voltam a Nemzeti Hotelben a kiállítási megnyitón. Sokan voltunk és sokan akartak Önnel legalább néhány szót váltani..... Nem jutottam el addig..... Aztán nemrég Harkányban felismertem Önt.....együtt úsztunk a hűvösebb vizű medencében......megint csak nem mutatkoztam be, hisz társasággal volt.......de majd legközelebb. Addig is várom az újabb festményeit.... .
  • Jávorka Csaba
    2017-11-08 20:39:37
    Kedves Zsuzsa!
    Nagyon szégyellem, hogy ennyire elkerülte a figyelmemet az Ön verse.
    Remek vers.... igazán hangulatos , gördülékeny, jól olvasható, hatásos vers es, ami nagyon lényeges, teljes összhangban van a festményemben kifejezett képi tartalommal.
    Kérem tehát elnézését. Remélem megbocsatható ez a feledékenységem.....
    Meg azt is remélem , továbbra is megtisztel majd a figyelmével és új verseivel.
  • L. Horváth Zsuzsa (zsuzs50@gmail.com)
    2017-08-18 15:28:56
    Üdvözletem. Még az év elején találkoztam először különleges szín- és formavilágú alkotásával. Egy irodalmi oldalon a Gaia című festményhez lehetett verset írni. Napokig nem hagyott nyugodni, agyamban kavargott a kép és az alábbi vers született:

    Gaia
    (Jávorka Csaba festményéhez)

    Szeméből ősrobbanások
    spirálja indul
    körülfonni a mindenséget,
    örvénylő színeivel
    öleli magába
    a földet s tengereket.

    Vulkáni láva izzó vörösével
    perzseli fel a bűnöket,
    szürke hamuja
    beborítja a földeket,
    s a partokat mossák
    kéklő tengerek...

    Most, hogy rátaláltam az Ön oldalára, örülnék, ha megtudhatnám véleményét, vajon találkozik-e kép és vers mondandója.
    Tisztelettel: Lázár-Horváth Zsuzsa
  • Sima István (istvan.sima@gmail.com)
    2017-02-12 09:16:52
    Néhány gondolat Jávorka Csabáról, Jávorka Csaba barátomhoz

    Az agyadban megfogant örvénylő gondolatok
    Absztrakt formát öltve születnek meg a vásznakon
    Vívódó lelked wágneri lüktetését
    Képeiden viszontláthatom

    Maga a Világ is absztrakt, amelyben élünk
    Születés és halál - e körforgás a létünk
    És e körforgásból nincsen mód kilépnünk
    Csupán ábrázolni tudjuk,amit érzünk

    Én szavakkal, Te ecsettel fested meg e körbe zárt csodát
    Az ÉLETET - és kutatjuk okát
    Mi végre is vagyunk? Mi lehet a cél?
    És minden egyes képed e titokról mesél!
  • Gál Tivadarné Olga (nebantsvirag31@gmail.com)
    2016-11-18 00:00:22
    Az első percekben, festménye és bemutatkozása azt sugallta, hogy mélyen érzi és ábrázolja a természetet. Aztán elém tárult egy spirálos képe, és bevillant a rügyekben, magvakban, csigaházban ismert Fibonacci szám,..majd a fraktálok,..az ismétlődés, egyre nagyobb alakban, ugyanaz a forma.Arcok,alakok, sejtek. Egy másik képét látva olyan érzésem támadt, mintha metszetekben látná, festené a világot. Valós az állítása, hogy nem a szemünkkel látunk, azzal, csak nézünk...Az igazi látás mélyebb, és mindenkinek más. Még van egy különlegessége :mintha nagyítón keresztül figyelné a természetet, és nemcsak a formák nagyságára gondolok, hanem a bennük lévő értékekre. Alkotásainak üzenete az ember, a természet, és e kettő szoros kapcsolódását fejezi ki számomra. Aki a képeit az aranymetszés törvényei szerint kezdi - jobbról balra, a szív felé, ellentétben az átlagtól -, az kiválasztatott, nem megalkuvó, érzi saját útját és értékeit is. Sok év tapasztalatainak, megfigyeléseinek és munkájának eredményeképpen kialakult egyéni stílusa. Ahogy mesélte is, megvan az alap, majd a kép sugallja a folytatást. Nem siet, hallgat a formákra és színekre, a művészet felsőbb szféráiból küldött jelekre, ami által ez már nem is munka, hanem egy kellemes élvezet! Természetessége, szerénysége, kedves hangja is megnyerő. Munkássága, ars poeticája példaértékű! Újszerű számomra, és stílus alkotó, hogy festése során alakul a kép, változik. Az alap adott, de szinte párbeszédük során -alkotó és a kép-alakítja ki végső formáját.Akár az életben elénk táruló számos lehetőség, út.Nem mindegy melyiken megyünk tovább, és hova jutunk! Köszönöm ezt az élményt!
  • Kertész Károly (kertkar@freemail.hu)
    2016-04-13 10:00:01
    Tisztelt Művész Úr!
    Több éve figyelemmel kísérem munkásságát. Nagyon tetszenek a festményei, gyönyörűek, érzelmekre és gondolatokra egyaránt hatnak. Azért írok, mert meg szeretném osztani Önnel és másokkal a z egyik gondolatomat.
    Ahogy nézem a képeit, elcsodálkozom, hogy milyen asszociatívek, jelentésekben milyen gazdagok , hány és hány jelentésárnyalat jön elő sorban, egymás után.
    Egyre jobban meg vagyok győződve arról, hogy a Jávorka- képek némelyike annyi titkot és felfedezni valót rejt magában, hogy egy egész emberöltő sem elegendő az összes felfedéséhez. Már akinek van a tulajdonában ilyen.
    Kiválasztottam hát egy festményt a sok közül, és semmi mást nem tettem, csak kinagyítottam annak egyes részleteit. Elég sok részletet választottam, de szeretném rögtön hozzátenni, mindegyiket továbbiakra kellene bontani újra és újra. Az is érdekes, hogy mindegyik akár külön képként is megállná a helyét.
    Nem fűzök hozzájuk magyarázatot, mindenkinek magának kellene azt megtenni……
    Ha végignézik ezt a képsorozatot, sok titokra fény derülhet, de talán nem elégre…..
    Jó nézelődést kívánok.
    Sajnos nem tudtam ide beilleszteni a fotókat, a vendégkönyvön kívül sem tehetem. Ezért elküldöm Önnek e-mailben. Kérem, tegye fel az írásomhoz őket, hadd tudják minél többen megnézni őket.
  • Boros Gyula
    2015-12-04 11:37:25
    Boros Gyula festőművész:
    „Találtál egy módot, amivel a színek és formák nyelvén hozzánk tudsz szólni úgy, ahogy csak Te szólhatsz. Egyszerre mozdulnak tudatos és a feletti erők, a természet mélységeibe hívsz. Egyszerre részletező és összefoglaló a megfogalmazás. Élmény nézni. Festő ennél nem kívánhat többet.”(2013)
  • sSzentjóbi Attila
    2015-12-04 11:30:48
    Tisztelt Művész Úr!
    Nem ismerjük egymást, illetve én sokat tudok Önről, mert festményei elbűvölnek.
    Érdekes dolgokra jöttem rá az Ön festményit vizsgálva, és ezeket a felfedezéseket osztanám meg Önnel. azért Önnel, mert műélvező vagyok elsősorban és műértő csak sokadik sorban. Ezért nem teljes elemzéseket készítettem az Ön festményeiről, hanem csupán felvetettem gondolatokat. Kérdezhetné, miért nem osztom meg ezeket a nyilvánossággal, miért csupán önnel.
    Fantasztikus dolgokat tapasztaltam, de lehet, hogy észrevételeim egyszerűen butaságok. Hangsúlyozom, nem vagyok jártas a képi kompozíciók szakszerű vizsgálatában. Csak megragadtak ezek a festmények, érzem, hogy különleges hatásuk van, és tapasztaltam, hogy nem csak rám, és ezért elkezdtem kutatni, mitől is van ez. Van e valami megfogható magyarázata ennek a hatásnak? Keresni kezdtem az Ön képeiben rejlő titkokat és szerettem volna feltárni azokat. Jutottam valameddig, és ezt most szeretném most Önnel megosztani. Nyilvánosságra hozhatja írásomat, de kérem, keressen hozzáértő embereket, akik vagy bizonyítani tudják igazamat, vagy annak az ellenkezőjét.
    Amint készen leszek újabb felismerésekkel,. azt folyamatosan közölni fogom Önnel.
    Nem fogalmazok jól, ezért kellene az ön ismerősei közül valaki, aki az általam felvetetetteket összefogottan szakszerűen, mégis olvasmányosan megfogalmazza és akkor egyszer közzé is tehetjük, vagy ki is adhatjuk egy könyvben a teljes elemzéseket.
    Mellékelem tehát az írásomat.
    Őszinte tisztelője:
    Szentjóbi Attila
  • Huber Vilmos (hubervili@yahoo.com)
    2015-02-17 17:30:17
    Csaba festményei olyanok, akár a csillagos éjszakai égbolt..hagyja magát csodálni, meg lehet próbálni megfejteni, lehet érezni az univerzális törvényeket, melyek a képiség mögött húzódnak, de a titkait szinte senkinek sem adja ki...nincs hozzá fogható alkotó-elme
  • Petra Bail
    2015-02-17 17:28:04
    Szuverén festészet ez, ebből adódóan megosztó is. Lehet szeretni, nem szeretni, de egy biztos, nem lehet közömbösen elmenni mellette.
  • Jávorka
    2015-02-17 17:25:48
    „Egyéni, gazdag szín- és formavilág jellemzi
    Jávorka Csaba festményeit.
    A formák és színek erőteljesek, hangsúlyosak,
    mégis nyugalom és harmónia árad a képekből.

    Három kép különösen kiemelkedik a kiállítottak közül.
    A nagyméretű Golgota, amely erőteljes színeivel a
    keresztre feszítés jelenetét ábrázolja.
    A három kereszt apokaliptikus hangulatban áll
    a fényes magaslaton. A földkéreg narancsszínben
    izzó felületén mély, sötét repedések futnak végig.
    Hangulatában komorabb, de nem kevésbé mélyreható
    a töviskoronás arcot ábrázoló kép, mely a Bevégeztetett
    címet kapta. A szenvedés-sorozat harmadik alkotása a
    kéken megfestett, erős struktúrájával elidegenülő,
    kiemelkedő női portré, melynek a Bánat címet adta
    a magyarországi festő, Jávorka Csaba.”

    részlet Petra Bail kritikájából
    Esslingener Zeitung -1995


HUBER VILMOS 

Egy hetes közös festés (szerintem nagyszerű) eredménye ez a festmény, melyet Jávorka Csaba barátom meghívására és közreműködésével festettünk a napokban.
Két stílus ötvöződik az olajban, két látásmód sajátosságai hoznak létre magukból egy harmadikat, ami értelmezhetően különböző eddigi sajátunktól. A festmény egy sikeres és zökkenőmentes alkotási folyamat megtestesülése. És bizonyíték. Arra, hogy az önzetlen alkotóerő és művészi alázat képes az ember legnagyobb ellenségét -SAJÁT EGÓJÁT háttérbe szorítani.
A festmény címe, mérete mind-mind olvasható a fotón. Ami nem, az a témája: Madáremberek élete és környezete egy számukra természetesebb dimenzióban..a madáremberek mi -művészek vagyunk..az én értelmezésemben legalább is


Az alábbi vendégkönyvben alulról fölfelé értendő az időrendi sorrend. (Huber Vilmos facebook oldaláról átmásolva).

Vendégkönyv

  • Huber Vilmos
    2015-09-21 09:47:13
    óóóóó ........ az utókor biztosan lájkolni fogja ezeket a hozzászólásokat, és benne leszünk velük (IS) a művtöri-könyvekben ...... nekem különösen a Kurvára sokat engedtem tetszik, meg a ilyet én soha a büdös életben nem tudnék kitalálni smile hangulatjel Ezt a képet festeni is jó volt, de így, most, beszélgetni róla sem utolsó élmény köszönöm János, nélküled ez mind nem lenne itt
  • Huber Vilmos
    2015-09-21 09:45:33
    A kép valóban Csaba meghatározó stílusát követi. Én tényleg ott voltam a panel kiszabásánál, de festettem is mindazt, amitől a kép másabbá lett mint Csaba eddigi kompozíciói. Egy ötvözött műalkotás csak akkor bír nagyszerűvé válni, ha harmonikus marad. Kettőnk stílusának különbözősége ebben a festményben harmonizál. Ez volt az első olyan közös festésem, amikor törekednem kellett erre Szerintem kiválóan sikerült
  • Jávorka Csaba
    2015-09-21 09:42:42
    Jánosom, nézd meg kicsit jobban azt a képet. Kurvára sokat engedtem az egómból (nyilván Vili is ezt érzi.....Főleg a színeimből!!!!! Aztán a két meghatározó főmotívum teljes egészében Vili kitalálmánya, s mire előpakoltam a festő holmijaimat, ő már fel is vitte az egyiket......Én bizonyára másképp festettem volna......de tetszett, nagyon, hát hagytam......Talán a végső kompozícióba több beleszólásom volt......De az a általam halálmadárnak nevezett forma (a főalakból nő ki a jobb szárnyon).... Remek, abszolute csúcs!!......én ilyet én soha a büdös életben nem tudnék kitalálni .....tehát szerintem Vili stílusa alapvetően meghatározó.....Vili szerint meg az enyém....hát erről szól ez.....mérhetetlen alázat , de nem megalázkodás....NEM KÖNNYŰ......Szerintem ezt te is tudod.
  • Ács János
    2015-09-21 09:41:38
    Csak a Csaba kézjegyét stílusát látom ezen a munkán, de hol vagy te Vilikém ???? Te szabtad ki a panelt???? Fent olvastam a versengés kizárásáról,de hiszen nem is lehetett szó róla,hiszen ragyogó Jávorka stílusban festett alkotást látok! Gratulálok Csabám ,csak sikerült elnyomnod a Huber Vili,,,,,,,,-t ! Itt ebben az estben is érvényesűl a mondás,,, Mindig az erősebb kutya,,,,,,,,
  • Huber Vilmos
    2015-09-21 09:40:41
    kétségtelen, György, én magam is hiszem amit említesz … nem is romboltuk le az Egonkat, hiszen a nélkül lehetetlen lenne létünk. Mondjuk inkább: tudatosan és alázattal teret adtunk tudatalattink és tudatfelettink művészi felemelkedésének egonk kárára -ami -mint kisördögök duruzsolása -sarkall minden művészt saját ambíciói erősítésére
  • Selmeczi György
    2015-09-21 09:40:28
    Szépen sikerült ez a kép, Van Gogh vágyának teljesülése : a közös kép festése Gauguin-el. Az ego-t nem szabad lerombolni, hiszen a személyes lélek archetipusa, amely -lehet-, egyidős a Big-Bang-gal...
  • Benk Katalin
    2015-09-21 09:39:11
    Ebből a remekműből azt vélem kiolvasni, hogy nyoma sincs köztetek a versengésnek, csupán két egy húron pendülő, egymást értő, kedvelő alkotó összedolgozása, gondolatvilágának megtestesülése az ami megszületett és amiben fellelhető a külön külön is jellemző. Gyönyörű élettel teli színek ... szeretném egyszer látni ezt a triptichont a maga valóságában is! Szívből gratulálok megérte összeállni!
  • Tóth Béla
    2015-09-21 09:38:37
    Mai Kortársfestők két kiemelkedő alakjának a közös munkája. Nem fogok ódákat regélni, mert az alkotás magáért beszél. Gratulálok mindkettőtöknek…
  • Tánya Vasziljeva
    2015-09-21 09:37:30
    Most már örömmel mondhatom, hogy ismerlek titeket személyesen is, de előbb voltak az alkotásaitok... Olyan mások vagytok, mindketten nagy egyéniségek az életben és a művészetben is. Annál hihetetlenebb, hogy tudtátok ezt együtt megalkotni! Nézem a képet, és látom mindegyikőtök jellegzetességeit, a kézmozdulataitok egyediségét, de mégiscsak ez egy alkotás, nem bomlik szét, nem nyomja el egyik a másikat, harmonikusan összeolvadva elénk tárja a két ember lelkét, sőt életét...
    Gratulálok! Nagyok vagytok!
  • Tánya Vasziljeva
    2015-09-21 09:37:29
    Most már örömmel mondhatom, hogy ismerlek titeket személyesen is, de előbb voltak az alkotásaitok... Olyan mások vagytok, mindketten nagy egyéniségek az életben és a művészetben is. Annál hihetetlenebb, hogy tudtátok ezt együtt megalkotni! Nézem a képet, és látom mindegyikőtök jellegzetességeit, a kézmozdulataitok egyediségét, de mégiscsak ez egy alkotás, nem bomlik szét, nem nyomja el egyik a másikat, harmonikusan összeolvadva elénk tárja a két ember lelkét, sőt életét...
    Gratulálok! Nagyok vagytok!

ENNYI VOLT?

Gondolatok Jávorka Csaba Ennyi volt, vége! című festményéről

A képet először egy internetes festői portálon láttam. Ismerve a festő egyéni, senkiéhez nem hasonlítható stílusát, bizony nem tudtam hova tenni ezt a képet. Mindenekelőtt azért, mert Jávorka Csaba festészete maga a lüktető élet: az örök termékenység, folytonos átalakulás, újjászületés, az élet örök volta, körforgása és diadala szól festményeiből. Szemben e kép elmúlást idéző gondolataival. 

Először 2011 novemberében találkoztam ezzel a képpel Pécsett a Képcsarnok Király utcai galériájában. És itt is értettem meg igazán. Ott volt, mintegy 25 társával együtt, elkülönülve, és mégis tökéletesen egybeolvadva velük. Ez nem ellentmondás. Aki ismeri ezt a különleges egyéni stílust, festői látásmódot, tudja, miről beszélek. Aki –mint Jávorka Csaba-  az életet festi, a születés és halál misztériumát próbálja képileg megfogalmazni, annak a festményében akkor is az életigenlés szól, ha az éppen a halálról szól. Mert ez a kép arról szól. A kép a maga 81x106 cm-es adataival nagyméretűnek számít, s megértéséhez ezért (is) kell a valós találkozás. Éppen széthullani, megsemmisülni készülő, de még (a fáradt narancs és okkerek, valamint a fakuló krapplakk színeivel) romjaiban is izzó „napkorong” motívum uralja a képet. Kompozíciós szempontból a középpontban (a kép felső részén, középen), elhelyezkedő motívum látható módon a bomlás jeleit képviseli.  Ugyanakkor a baloldalon a már-már fölé magasodó, a föld mélyéről kiemelkedő, onnan eredő és abból táplálkozó sötét erő szintúgy uralja a képet, fekete, kinyúló csápjaival bekebelezve mindent. A napkorong formáját verszti, még bevilágítja környezetét, de lassan-lassan lecsorduló életereje beolvad az „alvilág” sötétlő birodalmába (mely konkrétan is a kép alsó felét uralja), s mintegy temetői hangulatával konkrétan is idézi a holt lelkek árnyait.

A kép alsó részében mély nedvzöldek-, feketék-, színevesztett fakult vörösesbarnákban jelenik meg előttünk ez a világ, melynek felfelé törő erei lassan, de biztosan befonnak mindent. A jobb oldalon bomlásnak indult emberi koponya körvonalazódik, melynek színeiben még jelen az élet, de mát csak maradványaiban. A belőle és körülötte felfelé törő életet jelentő fák, magasba törő, de a sötétség erőiből eredő, táplálkozó fekete ágaikkal, azt sugallják: lombkoronánk soha nem lesz, most ez jön, a mi sötét életünk,: ezzel mintegy valószínűsítik, hogy tényleg vége. Ebből az életből köszönöm szépen nem kérek. Elég volt!  - Üzeni nekünk a festő.  Zsúfolt, zaklatott ez a képi világ, de aztán a kép alján aztán „megnyugszanak” a formák, ez már maga a síri csend. Az áhított csend: alakuló tavacskák, akár tavi növényekként, akár levágott fák törzsmaradványaiként is jellemezhető formák –furcsa fintorként- még perspektívikusan is megjelennek (középen, pontosan a bomló napkorong ellentéteképpen) mintegy megoldási távlatot nyújtva.  Ezt az áhított csöndet maga a kompozíció is biztosítja, azzal a nagyon finom egyensúllyal, ami a meglehetősen rapszodikus képi megjelenítést --a komplementer színhatások ellenére-, talán elsősorban a lágyan ívelő formák és  a minden mindennel összefügg , átfogó interaktív folyamat érzékeltetése miatt, akár harmóniát is sugározhat. És bizony sugároz is. Ezt a csöndet erősíti az alapvetően kétdimenziós kép, amiben a tér, csak térképzetekben villan elő, az egyik a mozgalmasságot, a másik a nyugalmat sugallva.

Összegezve: A kép egy metaforasoron át megjelenített allegória. Az emberi lélek legmélyebb, legsötétebb dimenzióit jeleníti meg a festő: a depresszió eluralkodását, az életről való lemondást, az elmúlás, megsemmisülés után mindent átölelő csönd iránti vágyat. Az átélt  vágyat. 

Végezetül még néhány idevonatkozó gondolat: A pécsi kiállításon, ahol együtt láthattam e festői világ  legjelesebb alkotásait, magam is rajongóvá váltam: Amit ő a vászonra varázsol az a lét és az átalakulás eszenciájának olyan különlegesen egyedi és magával ragadó megfogalmazása, mely valóban minden dolgok mélyére ható koncentráltságot igényel az alkotótól és befogadótól egyaránt. Ezért van az, hogy Jávorka Csaba festményei bizony megosztók: szeretni lehet őket vagy elutasítani. Nincs középút.  Mindezek ellenére, vagy éppen ezért rajongóinak (s a képeit gyűjtők) tábora egyre nő (bár a festő semmit meg nem tenne ennek érdekében). Kár, mert a jelenleginél méltóbb elismerést érdemelne ez az egyedülálló festői világ, ami egy kicsit nagyobb aktivitással talán elérhető is lenne.

nes

2012.november, B.M. Ágnes      







Sárkány Sándor

Kedves Barátom! Elvagyok ragadtatva e látványtól! Elképzelem mennyivel szebb lehet ez a kép eredetiben, mert a fotónak vannak gyengeségei, de sebaj! Koncentráljunk inkább csak arra, hogy megint egy valódi jávorkás gyöngyszem született! Jelenések könyvének néhány lapját keltetted életre, hogy mi, kevesebb fantáziával rendelkező földi halandók is láthassuk a nyilvánvalót.
Azt a valóságot ahol a fészekanyagok írásjelekké álltak össze, hogy némi egészséges tépelődés után megteremthessék, láthatóvá tegyék, kiteljesíthessék a gondolatot. Nagyon jó a téma, ami már önmagában is tökéletes
Csaba Jávorka védjegy. A színek összhangjába pedig annyi finomságot, olyan árnyalatgazdagságot leheltél, hogy csak ámulok. Első látásra megfogott a kompozíció, de most, hogy jobban elidőzhettem a kecses formák összhangján, most kezdek tisztábban látni. Vagy inkább hallani!, - mert ez a kép legalább annyira zene is, mint amennyire kép. Dallamokat csempésztél a festékek közé, vagy a "hivatkozás" hullámzó ívei nyitották meg a zenetár archívumát, - nem tudom, mert a titkok megint hozzák a formájukat. Talán lesznek majd mások is, akik hallják a saját lelküknek kedves zenét. Ők a látvány valódi nyertesei. Másoknak be kell érniük, e nem mindennapi látvánnyal, mely egy időben lehet vizuális kirándulás a szemnek, és virtuális kaland az elmének. Olvasgasd csak azt a könyvet még jó sokáig barátom! Kimondottan jót tesz az nekünk.

HÍRVIVŐK

olaj, vászon, 70x50 cm,2015




Gergely László:

"Tereken,s Időn átrepülő,
időtlen időző Hírvivő.
Mozgalmas,s könnyed alkotás!
A képen épp születik valami...
"


CSEPPBEN az EGÉSZ

olaj, vászon, 40x50 cm,2015


Sárkány Sándor:

Ebben a képi megjelenítésben zene van! A mozdulatsor dinamikája, és a színárnyalatok moll harmóniára hangolt kompozíciója, gyönyörű íveket alkot. Ahogy egyetlen akkord kibővített hangsorába kódolva van a melódia, úgy egyetlen vízcsepp emlékezetében is ott rejlik a hullámtermészet, de sokkal több is annál. Maga az őstenger, az évezredek ősemlékezete. Kiapadhatatlan élet és folyamatos változás van ebben a képben, ahogy a világmindenség is öröktől-örökig mozdul. Cseppben az egész. Megint egy kép, ami gondolkodásra késztet. És ha már a csepp szócskát boncolgatom, cseppnyi misztikumot vegyítve a dologba, azt is mondhatnám, hogy akár Jávorka Csaba barátunk újjászületése is lehetne ez a kép, hisz mind színeiben, mind formaiságában, egészen más természetű alkotás ez, mint a december szülöttei. Ám mindezek ellenére, mégis hű marad az örök témához. A mozdulásban lévő változás, a teremtés és az elmúlás misztikumának témaköréhez. Na jó, legyen! Kimondom, ha többen megköveznek is. Jávorka egyetlen képében itt lehet az egész. Az egész, ami újabb és újabb formákba és színekbe fogalmazott alkotásra készteti az elkötelezett Wagner rajongót, a gondolkodót.


Vendégkönyv

  • Rékai Zsolt (rekai.zsolt@gmail.com)
    2018-01-15 15:46:37
    Szia Csaba Amit eddig festettél lenyűgöző, egyedülálló, de ezt a többi hozzászóló is kifejezésre juttatta. Kíváncsian várom, az elkövetkező időszakod alkotásait.
  • Szabados Zoltán (szabzol@freemail.hu)
    2015-04-07 15:48:14
    Gratulálok. Az utóbbi időben festett képeid egyszerűen fantasztikusa, mindent felülmúlnak. Szinte mindegyik remekmű-gyanús.
  • Lőrincz Mária Magdolna (lmm0401@gmail.com)
    2015-01-04 11:24:23
    Szia Csaba !Nagyon közel állnak hozzám az új képeid! Hihetetlen feszültséget teremt a szemlélőben .Elgondolkodtató.Valószínű mindenki a saját lelkén keresztül tudja értékelni és befogadni őket!Szeretem a madaraidat!Üdvözöllek szeretettel!További erőt ,alkotókedvet és sikert kívánok Neked! Remek festő vagy!
  • 2014-12-03 05:47:44
    Gondolatvilág- Koncepció- Kifejezőkészség! Szerintem ez a művészet három eleme. Gratulálok! Az univerzum tökéletessége érződik ezeken a munkákon!
  • Baranyai-Tóth Éva (bara.eve@gmail.com)
    2014-12-02 21:00:56
    Kedves Caba! Ezen az oldalon öröm nézelődni! Fejet hajtok a tehetséged előtt!! Kívánok Neked jó egészséget és sok-sok alkotó kedvet, hogy megörvendeztess vele bennünket !
  • Sereghy Anna
    2014-12-02 20:46:33
    Sereghy Anna
    ;Kedves Csaba! Nagy élmény volt számomra látni a képeidet, melyek sejtjeimbe hatolva egészen mély érzéseket váltott ki bennem. Mintha a kezdetektől - napjainkig az egész történelmen át ábrázolnád a világot szó szerint sejtekre szedve. Közel áll hozzám ez a világ, ezért is csodálom ennyire. Még egyszer köszönöm, hogy betekintést engedtél !
  • Selmeci György svájc Zurich
    2014-12-02 20:46:09
    Selmeci György Svájc 2014-09-15
    Kedves Csaba, öröm kalandozni a világodban : optimista, meleg színek, harmónia, melyek mind az életet dícsérik. A következő képek ragadtak meg a legjobban: Gesztenyevilág, Démontánc, s ami rendkívűl jó, az a Helena című portré, ami tanusítja, hogy a figuralitás épp oly erősséged, mint az absztrakt felé hajló munkák sokasága. Én ajánlanám, hogy kutass tovább ezen az úton is, mert ez a mű hibátlan és új arca az Embernek. Köszönöm, hogy láthattam újabb munkáidat. Üdvözlettel : Gyurka
  • 2014-12-01 10:51:02
    Maria Löw Jensen Viborg Dánia ;2014-10-10 ;Üdvözöllek, Kedves Csaba! Tudod jól, őszinte rajongód vagyok amióta az első festményed megláttam. Ma megnéztem ezt a web-lapot és elmondhatom, ez a rajongás ma is jelentkezett rajzaid,festményeid, nézve;Azon vettem észre magam,hogy egy- egy képednél ott ragadok hosszú időre.Valamit mesélnek nekem,valamit elárulnak Rólad, olyasmit, amit csak én érzek,én látok meg. Másnak ,talán mást mesélnek,és ez így a helyes.;De biztosan vannak olyanok is, akiknek semmit nem mondanak ezek a csodálatos alkotások.Észrevettem, hogy a legújabb képeiden lassan eltűnőben vannak a gallyak az erdőidből,ami szerintem azt jelzi, szabad utat engedsz (önmagadnak is) a rengetegben. A Lélek-foszíliák című képed,több mind 30 percig csodáltam. Kerestem az üzenetét, azt hiszem megtaláltam. Úgy érzem,egy ,egészen más festő keze festette ezt a gyönyörű alkotást. .Annyira megnyugtató, felemelő, árad belőle a szabadság érzete. A régebbi Jávorka-képek felkavaró élményt nyújtottak,az újabbakat elnézve, úgy látom, nyugalom, béke,szeretet, sugárzik belőlük,(Ez az én személyes véleményem). Nekem ezt üzente ez a kép, illetve újabb alkotásaid. Bevallom,örömet szerzett a látványa.

Boros Gyula festőművész

„Találtál egy módot, amivel a színek és formák nyelvén hozzánk tudsz szólni úgy, ahogy csak Te szólhatsz. Egyszerre mozdulnak tudatos és a feletti erők, a természet mélységeibe hívsz. Egyszerre részletező és összefoglaló a megfogalmazás. Élmény nézni. Festő ennél nem kívánhat többet.”(2013)

RIADALOM

olaj, farostlemez, 40x50 cm 2014


Sárkány Sándor: A vörösek, kékek, fehérek és feketék kombinációival, a megnyújtott madáralakokkal, a nyújtózó faág-karokkal pattanásig feszített légkört sikerült létrehoznod ezen a képen. Nem semmi! - mondhatnám pestiesen.
Nem különösen lényeges, hogy mi is volt, vagy lett volna az eredeti irányvonal/szándék, mert az igazi lényeg, maga a végkifejlet.
A baloldalon lévő vörös alakok tűréshatáron billenő nyugtalanságba meredten bámulnak a jobboldalon lévők eszeveszett riadására.
A fölső, vörös madárpár vissza sem tekintve menekül az ősbiztonságot jelentő gömbtest felé, míg a mögöttük lévő égre-törve emelkedik a képből.
A jobb felső sarok kék-színű, kusza motívumai is igyekszenek fokozni a kép középpontjából induló feszültséget.
Az egyetlen nyugodtnak mondható sarok a bal felső lehetne, de az sem az, mert sejtelmes vörösei éppen úgy rejthetik az élet bölcsőit, mint valamiféle veszélyt rejtő létcsapdát, melybe belerepülve, fel kell oldódnia a fizikai formának, egy más minőségű létforma kedvéért.
Baloldalt alul pedig, a vörös madarak mögül felbukkanó feketébe-dermedt, széttárt karokkal sikoltó démon hajtja, űzi mindazokat, akik még valamelyest képesek elviselni az elviselhetetlent.
Lám, a kép alsó felében lévő valamennyi madár jobbra menekül.
A fehéren alábukó madarak a jobb alsó sarokban, tovább erősítik a tragikum érzetet a képben.
És ha most a most a kép központi témájára, a két álló alakra koncentrálok, nem lehet nem észrevenni, hogy egyikük még fekete lepelben áll, a másik már mintha angyalszárnyakat kapott volna, amit éppen az alászálló madár lehelt volna rá.
Egyszerre érezhető itt misztikum, valamiféle felfoghatatlan, érthetetlen változástól, átváltozástól való félelem, az ebben való megriadás.
Nekem azok miatt tetszik, amiket itt érezni véltem. Lám... a félelemben is van, lehet harmónia!
Neked ebben a riadalomban is sikerült rendet teremtened, a színekkel feszültségérzetet fokoznod.

SÁRKÁNY SÁNDOR

Napok óta csendben nézegetem Jávorka Csaba barátom új alkotását, és míg hagyom, hogy sodródjon képzeletem mívesre komponált íveivel, varázslatos színvilágának finom árnyalataival, nem érzek késztetést, hogy szólnom kellene. De most... hogy már lehunyt szemeim előtt is elevenen él e látvány, mégis megkísérlem megfogalmazni, miért is tetszik nekem ennyire mindez. Talán csak magamnak, az írás gyönyörűségéért, talán az alkotónak, talán műélvező társaimnak is, hogy bizonyosság legyen... a néző nem csak lát, de gondolkodik és érez. Amit vagy megfogalmaz, vagy nem, vagy közzétesz, vagy nem, mert az érzelmeinket olykor csendben éljük meg, úgy... Istenigazán. Míg gyönyörködöm a fő gesztusokat alkotó ívek buja vonaglásaiban, melyeket mintha egy lehulló, aprócska tollpihe árnyéka vetett volna vászonra, tudatosodik bennem, milyen finom lélekre is vall ez a festmény. Érzéketlen ember képtelen lenne ilyen szép ívek köré komponálni létezésünk titkait feszegető gondolatait. Az élet szüntelen körforgásába vetett hitét, a folyamatos megújulás olykor nyilvánvaló, máskor inkább csak képzelet alakította formáit, az egyetemes igazság részét képező szeretet állandó jelenlétét. Míg a Wägner rajongó festő színekkel és ívekkel komponált "dallamai" kiapadhatatlan életigenléssel töltik meg a képet, elgondolkodtatnak, és képi "Istentisztelet" mutatnak be a nyitott lélekkel közelítő műélvezőnek. A CSODAVÁRÓK pedig nagyon is jól tudják, hogy nem várnak hiába, mert csodák voltak, vannak, és lesznek is, míg világ a világ. Köszönöm barátom! Megint nemcsak nagyon szépet, de nagyszerűt is alkottál!

SÁRKÁNY SÁNDOR író-festőművész

 

FERENCZY-GALÉRIA Pécs, 2011, november

Szeretettel köszöntöm a Jávorka Csaba kiállításán jelenlévő érdeklődőket, látogatókat.
Úgy illene, hogy bemutassam a művészt, ecsetelve életútját, érintve, hogy eddig hány kiállítása volt és merre, mióta fest, és kitől tanult, kik a példaképei és egyebek.

Rajzolgató gyerek volt-e, vagy sem.

Szerintem igen.
Amikor nekiláttam, hogy az életútjára vonatkozó adatok után kutakodjak, egy saját internetes blogjában, mert az is van neki, hiszen az informatika világát éljük, szóval, ahol megtalálhatók jó néhány alkotásai, a következő néhány sorra bukkantam.

„Nem az a fontos, én ki vagyok…
Az sem érdekes, hol, hány kiállításom volt, meg, hogy miért festek… stb.
Festek, ez a fontos, és a megfestett kép.
Az pedig vagy hat, vagy nem hat.
Én csak remélem, hogy hat.

Minél több emberre hat”.

Ezt az irányelvet tiszteletben tartva és követve, azt mondom, foglalkozzunk inkább Jávorka Csaba művészetével!

Csaba barátom, a lehetetlenre vállalkozott, amikor képeinek sajátos szín és formavilágával, érzéseket és gondolatokat szeretne közvetíteni a szemlélődő felé. Ez valóban szinte lehetetlen. Azért Ő mégis megkísérli.

Nem is sikertelenül.

Én most arról beszélnék egy kicsit, mit is üzennek nekem ezek a képek.

Sajátos formavilágot említettem, hiszen, szinte minden képében ott van az élet, az eredet, a csírázás és néhányban az elmúlás.

Élet és halál, a létezés örök körforgásaként, akár egy képen belül is tetten érhető.

Némelyik képén emberalakokra ismerek a formákban, magányosan, de akár csoportosan is.

Több képén vannak különböző famotívumok.

Ágaikkal egymásba fonódva, látszólagos kesze-kuszaságban, szövik át egymás létezését.

Sötétbarnára festi az élőket és világosra, sokszor szinte fehérre, az elmúlókat, a távozókat, mintha már a szellemvilághoz tartozóak lennének.

Némelyeken az életből kilépők, szinte ágaikkal, gallyaikkal, ujjakként kapaszkodva, átölelve búcsúznak az élőktől, ezzel is utalva az ember létbezártságára, a létezés örök körforgására.

Minden képén jelen van a mozgás, az élet lendülete.

Azt szoktam mondani, illetve inkább úgy mondom, hogy elneveztem Csaba művészetét organikus festészetnek.

Ugye említettem már neked is, barátom?

Hogy miért neveztem el éppen annak? Megmondom.

Ha megvizsgálom ezen a képen ezt a tenyérnyi részletet, nekem szinte úgy tetszik a látvány, mintha mikroszkóp alatt lévő, sokszoros nagyításban látnám a történetet.

Ez a sejtszerűség, egyébként, igaz a kép, más, jó néhány területére is.

Egyszerre van jelen az élet, sejtszerű metszeteként, amit csak mikroszkóppal láthatnánk, ugyanakkor távolabbról nézve, globálisnak hat a látvány. Úgy, ahogy szabad szemmel látjuk.

Mindezt egy képen belül.

- Ez már önmagában is különleges.

A képek színvilágáról is elmondhatom, hogy bámulatos.

Gyönyörű színekkel operál, és mindezt olyan árnyalatgazdagsággal teszi, hogy egy nagy képen belül, több apró részlet is lehetne akár önálló kép.

Nézzük csak meg ezt a kis részt itt, amit mutatok, de nézhetnénk akár másikat is!

Jávorka Csaba festményei egyediek, és összetéveszthetetlenek.

Ha nem ismerném egy kirakatban lévő alkotását, én akkor is tévedhetetlenül felismerném a karakteréről.

Ebben teljesen biztos vagyok.

A kortársművészetben szerintem, ma, egyedülálló irányvonalat mondhat a magáénak, mert még hasonlót sem fest senki.

- Legalábbis én nem tudok róla.

Nem rejtem véka alá, hogy nagyon szeretem Csaba művészetét, mert nekem mesélnek a képei.

Csendben átadom magam a látványnak, és érteni vélem a beléjük rejtett üzenetet.

Azt mondom, hogy az jár jól, aki félretéve előítéleteit, nyitott lélekkel és kíváncsisággal képes kitárulkozni, és hagyja, hogy hatni kezdjen rá a látvány.

Ugyanakkor azt is meg kell említenem, hogy a nézők táborát megosztják ezek a képek.

Meg bizony!

Az igazság az, hogy nem szólítanak meg mindenkit.

- De… talán nem is dolguk, hogy mindenkihez szóljanak.

Nem mondom, hogy többeknek nem tetszhet az általa festett szín, vagy a formavilág, de ennyi és nem több.

Sokakat nem érint meg különösebben.

Megnézik, nem értik, és tovább mennek.

Mi ez? És mit akar?

Mások meg csodálattal bámulják, ugyanazokat a képeket.

Bevallom, hogy az én feleségemnek is csak azok a képek tetszenek, amiken egyértelműen látszik, hogy ez itt egy pipacs, az meg egy erdei út.

Szerinte a kép, legyen egyértelmű!

Ne kelljen gondolkodni rajta!

Többször is mondta már, milyen jól tette, hogy a régi jó kis pasztellképemből néhányat begyűjtött magának, mert a legújabb festményeimből, jó néhányat, még véletlenül sem tenne fel a falára.

Hát erről ennyit. Kapom én ezt otthonról a saját feleségemtől.

- Mit várhatok egy idegentől?

- Azt mondom, mindenkinek más tetszhet, és ez jól is van így!

Én azért, mégiscsak szeretek gondolkodni, és aki ezeket a képeket festette, maga is gondolkodó ember.

- Aki tépelődik az élet dolgain.

- Foglalkoztatják az élet és halál kérdései, az ember teremtése, eredete, a misztikum, a vallás.

Itt van például ez a nagyméretű Genesis képe.

Büszkén mondhatom, hogy ezt a képet az elsők között volt szerencsém látni.

Fantasztikus!

Különleges szín és formavilágával, árnyalatgazdagságával, szinte vonzza a tekintetet.

Ez a kép maga az eredet, az élet.

- Hiszen, nézzük csak meg jobban, mondjuk ezt a sárga gömbökből álló részt!

- Mintha valóban innen indulna útjára az élet.

Itt feljebb, ezen a területen, már kifejlődött állapotában láthatjuk az életet.

Ide például olyan sárgákat festett, mintha éppen a nap sütné ezt a részt.

- Ezek a vörösek, meg olyanok, mint a maga a vér.

- Lehet, hogy az is!

Tiszta élet ez a kép!

Ezen is fellelhető több olyan részlet, ami megállhatná a helyét önálló képként is.

Akár ez itt, vagy éppen ez.

Élet és mozgás van a kép egészében, amit a színek tobzódása még tovább fokoz, de ha úgy tetszik, itt lent a jobb sarok feketéiben, akár már a halál az elmúlás, a gyász színei is jelen lehetnének.

És mindez egy képen belül.

Én szeretem ezeket a képeket, mert különlegesek és elgondolkodtatnak.

- Gondolkodó ember képei ezek, aki sohasem hagyhat fel tépelődéseivel.

Annak, aki ismeri Csaba barátomat, talán nem mondok újat, de aki nem ismerné, annak azért elárulom, hogy a gondolkodó művészember, kissé szórakozott is tud ám lenni!

Mire gondolok?

Most, hogy a kiállítás megnyitóra jöttünk, az én barátom nyomja ám a gázt, csak úgy söprünk, mint a szélvész.

A motor meg zúg, mint a barom!

Én már nézegetem a váltót.

Ő meg az útra meredve beszél hozzám.

Mikor már nem bírom tovább, csak megkérdezem tőle: te Csaba, van ezen az autón ötödik fokozat?

Van hát… miért? Ja… akkor váltok.

- Szerintem, akkor is egy kép részletén gondolkodhatott.

- És ezt a gondolkodást, nem is hiszem, hogy képes abbahagyni.

Akkor is fest, ha a Postán áll sorban a csekkjeivel, de még akkor is, ha valamiről beszélget.

Állandó alkotási lázban van.

- Különleges állapot lehet ez, mint ahogy az egész szituáció is különleges a maga nemében.

Mire gondolok?

Adva van egy újpetrei nyugdíjas tanár, aki élet-halál kérdését feszegető képeket fest, ráadásul Wágnerista az illető.

Wágner és Újpetre!

Érdekes párhuzam, nem?

Hogy jön ez a kettő össze, akarom mondani három, mert itt van még a festészet is!

- Budapesten mindez, talán nem lenne annyira különleges.

De itt, vidéken?

Hát mit képzel magáról ez az ember?

Nem különcség ez már önmagában is?

Dehogynem!

- De én mégis azt mondom, hogy mindez nagyon jól áll neki!

Végezetül, csak azt tudom ajánlani, hogy ki-ki, álljon meg a képek előtt, tárja ki a lelkét, és hagyja, hogy a képekbe fogalmazott üzenet hatni kezdjen!

Mert, hogy képes hatni, az, biztos!

Én a magam részéről a kiállítást ezennel, megnyitottnak tekintem. Köszönöm a figyelmet.

 

2011. november 14.